Orosházán sokféle sportolási lehetőség van, a labdarúgástól a kézilabdán és a karatén át egészen az aerobikig. A szervezett sportéletnek megvannak a maga hagyományai, a kifejezetten szabadidős, közösségi mozgás azonban sokáig nem kapott önálló szervezeti hátteret. Ezen szeretne változtatni az Orosházi Szabadidő Egyesület.
„Nagyon sokféle sport van nálunk, de kimondottan a szabadidős tevékenységekkel korábban senki nem foglalkozott. Ezt most próbáljuk felépíteni, ami egyáltalán nem könnyű feladat” – mondja az egyesület elnöke.
A kezdeményezés nem a semmiből született. Orosházán már korábban is működött egy 20-30 fős futóközösség, amelynek tagjai rendszeresen találkoztak, és egyre többször felmerült bennük, hogy jó lenne helyben is több közösségi sporteseményt szervezni. Az ötlet megvolt, a megvalósításhoz azonban szervezeti háttérre volt szükség.
Gyöngyi korábban a BSI orosházi futónagyköveteként is sok tapasztalatot szerzett a közösségi sport területén. A SZEOSZ programjaival a szarvasi futóközösségen keresztül ismerkedett meg. Rohonyné Zsuzsa, a szarvasi futónagykövet biztatására kezdtek el foglalkozni azzal, hogyan kapcsolódhatnának be a szövetség kezdeményezéseibe.
„Láttuk, hogy van erre igény Orosházán, csak azt nem tudtuk, milyen formában lehetne jól működtetni. Egyesületként már egészen más lehetőségeink vannak, pályázhatunk, szervezhetünk, és hosszabb távra is tervezhetünk.”
Az Orosházi Szabadidő Egyesület célja, hogy a mozgás ne különleges alkalom, hanem a mindennapok természetes része legyen. Ehhez pedig Gyöngyi szerint nem feltétlenül sportpályákra vagy komoly felszerelésre van szükség. Sokszor elég egy közös séta, kerékpározás vagy könnyed kocogás a szabadban.
„Nekünk az a legfontosabb, hogy kint legyünk a levegőn, és mozogjunk valamit. Nem versenyszerűen, nem őrült tempóban, nem élet-halál kérdéseként, hanem azért, hogy együtt legyünk. A közösségépítés legalább olyan fontos, mint maga a sport.”
A közösségi élmény hangsúlyozása nem véletlen. Gyöngyi úgy látja, hogy miközben egyre több lehetőség kínálkozik a sportolásra, az embereket sokszor nehéz kimozdítani otthonról. Ráadásul a teljesítménykényszer sem mindig segít.
Saját futóélményeit felidézve arról beszél, hogy harminc évvel ezelőtt még okosórák, telefonos alkalmazások és folyamatos időmérés nélkül jártak ki futni az OMTK pályájára. Tíz kör már komoly sikerélményt jelentett, tizenöt pedig különösen nagy büszkeséget.
„Kimentünk és futottunk. Nem érdekelt bennünket, hány perc alatt teljesítettük a távot. Most sokszor azt látom, hogy mindenki az időeredményeket figyeli, pedig teljesen mindegy, milyen gyorsan haladunk. Az a lényeg, hogy csináljuk, és örömünket leljük benne.”
Az egyesület bekapcsolódott a SZEOSZ 21 napos kihívásába is. A program célja, hogy a résztvevők rendszeres mozgással alakítsanak ki egészségesebb szokásokat. Orosházán azonban Gyöngyi szerint komoly munka meggyőzni az embereket arról, hogy időt szakítsanak a sportolásra.
Az őszi időszakban a korai sötétedés, a munkahelyi és családi elfoglaltságok, valamint a különböző edzések időpontjai is nehezítik a szervezést. Az egyesület ezért folyamatosan keresi a kapcsolatot az iskolákkal, testnevelő tanárokkal és a helyi közösségekkel.
Vannak, akik most kapcsolódnak be először, mások már teljesítették a 21 napot, és olyanok is akadnak, akik a kihívás után is rendszeresen visszatérnek. Különösen biztató, hogy a hetven év feletti korosztályból is vannak lelkes résztvevők.
„Sokszor nehéz motiválni az embereket, de mindig próbálkozunk. Azt szoktam mondani, hogy azért kihívás, hogy megküzdjünk vele. Ha könnyű lenne, mindenki megcsinálná.”
Az Orosházi Szabadidő Egyesület nemcsak a 21 napos kihívásra épít. Közös gyaloglásokat, futásokat és az ünnepekhez kapcsolódó programokat is szerveznek. A tervek között halloweeni és Mikulás-futás is szerepel, hosszabb távon pedig egy saját orosházi futóverseny megrendezése is cél.
Gyöngyi számára azonban nem az a legfontosabb, hogy egy-egy eseményen több százan jelenjenek meg. Ha harmincan-negyvenen együtt mozognak, az már önmagában komoly eredmény.
„Én már annak is nagyon örülök, ha egy-két új ember csatlakozik hozzánk. Ha ezeket a közös programokat évről évre meg tudjuk tartani, és mindig egy kicsivel többen leszünk, akkor már megérte elkezdeni.”
A cél tehát nem egyetlen látványos rendezvény, hanem egy olyan közösség kialakítása, amelyben a mozgás hosszú távon is összeköti az embereket. Gyöngyi bízik abban, hogy tíz év múlva is lesznek közös futások, séták, és akkor is akadnak majd új csatlakozók.
„Nagyon nehéz valamit elkezdeni ott, ahol korábban nem volt ilyen. De valahol el kell kezdeni. Ha mindig csak egy kis tyúklépésnyit haladunk előre, már az is előrelépés.”
Orosházán most éppen ezekből a tyúklépésekből épül valami: egy közösség, ahol nem az számít, ki ér elsőként célba, hanem az, hogy minél többen induljanak el.
