Sikeres SZEOSZ-közbenjárás: adókedvezmény a szabadidősportban dolgozóknak

Sajnos a koronavírus-járvány következtében újabb szigorító intézkedéseket kellett meghozni, amelyek a szabadidősport területét is érintik. A szervezők azonban – veszteségeiket kompenzálandó – adókedvezményben részesülnek.

A Kormány által meghozott és az országgyűlés által elfogadott rendeletek értelmében december 8-ig hazánkban általános rendezvénytilalom lépett életbe, amely természetesen szektorunkat, a szabadidősport-rendezvényeket is érinti. Szabadtéren egyénileg továbbra is lehet sportolni, azonban a szervezett események megtartása nem engedélyezett, a szabadidős létesítményeket pedig bezárták.

Szövetségünk elmúlt időszakban végzett munkája, illetve közbenjárása eredményeképp a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény alapján fennálló szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget novemberben nem kell teljesítenie  az egyéb sporttevékenységet (TEÁOR 9319) tényleges főtevékenységként folytató kifizetőnek a  munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személy foglalkoztatása tekintetében.

Tényleges főtevékenységnek azt a  tevékenységet kell érteni, amelyből a  kifizetőnek, kisvállalati adóalanynak e  rendelet hatálybalépését megelőző hat hónapban a  legtöbb bevétele, de legalább bevételének 30%-a származott.

Nem keletkezik továbbá a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény vagy a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 128. §-a szerinti szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettsége az egyéb sporttevékenységet folytató munkáltatónak, valamint mentesül a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény szerint rehabilitációs hozzájárulás fizetésre kötelezett kifizető egy hónapra arányosan jutó hozzájárulás-fizetési kötelezettség alól, azzal, hogy a  rehabilitációs hozzájárulásra a fizetésre kötelezett a 2020. évben további előleget nem fizet.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény szerinti kisvállalati adóalany, e tevékenységével összefüggésben történő kisvállalati adókötelezettsége megállapításánál szintén nem tekinti kisvállalati adóalapnak a személyi jellegű kifizetések összegét.